Hogy Nektek is kedvet hozzak ehhez a filmhez, íme egy kis ajánló tőlem.
Azért is írok erről a filmről, mert az eddigi legjobb amit mostanság láttam.Megható, szerelmes, szép és elgondolkodtató.
A film egyébként John Green regénye alapján készült. A főszereplő egy 16 éves kamasz lány Hazel, aki a fiatalok nem mindennapi életét éli. Hazel Grace ugyanis pajzsmirigyrákos, tüdejében áttétek vannak, gyermekkora óta küzd a betegséggel. Kívülállónak érzi magát, szeretne olyan lenni, mint a korabeliek, szülei tanácsára pedig önsegítő csoportba kezd el járni. Eleinte nem tetszik neki a csoport, de véletlenül találkozik Augustussal, aki laza és vicces stílusával rögtön elvarázsolja a lányt. Augustus egyébként szintén rákbeteg, a jobb lábát viszont amputálni kellett.
Gus rögtön humorral és sok figyelemmel fordul a lányhoz, könyvet cserélnek, Hazelt zavarja, hogy kedvenc könyve ott ér véget, hogy nem lehet tudni, mi lesz a főszereplőivel. Mindenképp tudni akarja, mi lett Annával. Elkezdenek levelezni Peter Van Houtennel, a lány kevesebbet gondol arra, mennyire is beteg, ebben pedig a hozzá egyre közelebb kerülő Gus segíti. Az események felgyorsulnak a fiatalok egyre több időt töltenek együtt, Gus érdeklődve hallgatja a lány történetét, a kedvenc könyvével kapcsolatos dolgokról, mik az álmai. Hazel minél inkább megkedveli a fiút, rájön szerelmük sosem lesz teljes a betegsége miatt, ezért próbálja távol tartani magát tőle.
Gus azonban meggyőző fiú és a kívánsága Hazel életére is nagy hatással lesz. Ugyanis elintézi, hogy elutazhassanak Amszterdamba, a lány kedvenc írójához. Az örömöt aztán hamar szomorúság tölti be, hiszen Hazel egy éjszaka rosszul lesz, ami az utazást sem garantálja. Az orvosok pedig kifejezetten megtiltják a lánynak, hogy ilyen távolra utazzon. A szülők aztán mégis elintézik, hogy a végső stádiumban lévő lányuk elutazhasson. Hazel mindvégig bizonygatja, hogy Gus csak a barátja, de Amszterdamban egy vacsora során a fiú mindent bevall a lánynak. A megható részek, amik végig kísérik a filmet itt kezdenek el talán fordulatot venni. Ha nem túlzok én a film utolsó fél óráját végig sírtam.
Peter, az író egy arrogáns, mással nem törődő embert alakít, Hazelben pedig egy világ dől össze, amikor találkozik vele. Gus, azonban támogatja és csodálatos napokat töltenek el a holland városban. A történet itt kezd el felgyorsulni....
Azt hiszem, a film végét nem árulom el. Mindenkinek tudom ajánlani, fel kell készülni mindenre.
DE! annyit elmondhatok ez a film elgondolkodtat az életről, arról, mi is fontos valójában számunkra, a csodálatos, viszonzott, a sírig tartó szerelemről. Felnyitja a szemünket, mennyire sebezhetőek és halandóak vagyunk, arról hogy minden napért köszönetet mondhatunk. Augustus Waters személyisége lenyűgöző, mennyire kitart a lány mellett, minden napját szebbé akarja tenni, azt hiszem minden lány ilyen szerelemről és fiúról álmodhat. Fontos számára, hogy nevét az utókor is emlegesse majd, hőssé akar válni, de végül tudja, számára Hazel az aki fontos, aki miatt ő igazán hős lehet. Karaktere megnyerő, vicces, próbálja minél színesebbé és boldogabbá tenni a lánnyal közös napjait.
Hazel karaktere számomra nagyon elgondolkodtató. Egy ilyen fiatal lány mennyire másképp látja a világot, felnőtteket meghazudtolóan látja az életet és próbálja szüleit támogatni, ha esetleg ő már nem élne.
Nos, azt hiszem érdemes ezt a filmet mindenkinek látnia, zsepit bekészíteni, a könnyek garantáltak.
Eszter
Azért is írok erről a filmről, mert az eddigi legjobb amit mostanság láttam.Megható, szerelmes, szép és elgondolkodtató.
A film egyébként John Green regénye alapján készült. A főszereplő egy 16 éves kamasz lány Hazel, aki a fiatalok nem mindennapi életét éli. Hazel Grace ugyanis pajzsmirigyrákos, tüdejében áttétek vannak, gyermekkora óta küzd a betegséggel. Kívülállónak érzi magát, szeretne olyan lenni, mint a korabeliek, szülei tanácsára pedig önsegítő csoportba kezd el járni. Eleinte nem tetszik neki a csoport, de véletlenül találkozik Augustussal, aki laza és vicces stílusával rögtön elvarázsolja a lányt. Augustus egyébként szintén rákbeteg, a jobb lábát viszont amputálni kellett.
Gus rögtön humorral és sok figyelemmel fordul a lányhoz, könyvet cserélnek, Hazelt zavarja, hogy kedvenc könyve ott ér véget, hogy nem lehet tudni, mi lesz a főszereplőivel. Mindenképp tudni akarja, mi lett Annával. Elkezdenek levelezni Peter Van Houtennel, a lány kevesebbet gondol arra, mennyire is beteg, ebben pedig a hozzá egyre közelebb kerülő Gus segíti. Az események felgyorsulnak a fiatalok egyre több időt töltenek együtt, Gus érdeklődve hallgatja a lány történetét, a kedvenc könyvével kapcsolatos dolgokról, mik az álmai. Hazel minél inkább megkedveli a fiút, rájön szerelmük sosem lesz teljes a betegsége miatt, ezért próbálja távol tartani magát tőle.
Gus azonban meggyőző fiú és a kívánsága Hazel életére is nagy hatással lesz. Ugyanis elintézi, hogy elutazhassanak Amszterdamba, a lány kedvenc írójához. Az örömöt aztán hamar szomorúság tölti be, hiszen Hazel egy éjszaka rosszul lesz, ami az utazást sem garantálja. Az orvosok pedig kifejezetten megtiltják a lánynak, hogy ilyen távolra utazzon. A szülők aztán mégis elintézik, hogy a végső stádiumban lévő lányuk elutazhasson. Hazel mindvégig bizonygatja, hogy Gus csak a barátja, de Amszterdamban egy vacsora során a fiú mindent bevall a lánynak. A megható részek, amik végig kísérik a filmet itt kezdenek el talán fordulatot venni. Ha nem túlzok én a film utolsó fél óráját végig sírtam.
Peter, az író egy arrogáns, mással nem törődő embert alakít, Hazelben pedig egy világ dől össze, amikor találkozik vele. Gus, azonban támogatja és csodálatos napokat töltenek el a holland városban. A történet itt kezd el felgyorsulni....
DE! annyit elmondhatok ez a film elgondolkodtat az életről, arról, mi is fontos valójában számunkra, a csodálatos, viszonzott, a sírig tartó szerelemről. Felnyitja a szemünket, mennyire sebezhetőek és halandóak vagyunk, arról hogy minden napért köszönetet mondhatunk. Augustus Waters személyisége lenyűgöző, mennyire kitart a lány mellett, minden napját szebbé akarja tenni, azt hiszem minden lány ilyen szerelemről és fiúról álmodhat. Fontos számára, hogy nevét az utókor is emlegesse majd, hőssé akar válni, de végül tudja, számára Hazel az aki fontos, aki miatt ő igazán hős lehet. Karaktere megnyerő, vicces, próbálja minél színesebbé és boldogabbá tenni a lánnyal közös napjait.
Hazel karaktere számomra nagyon elgondolkodtató. Egy ilyen fiatal lány mennyire másképp látja a világot, felnőtteket meghazudtolóan látja az életet és próbálja szüleit támogatni, ha esetleg ő már nem élne.
Nos, azt hiszem érdemes ezt a filmet mindenkinek látnia, zsepit bekészíteni, a könnyek garantáltak.
Eszter
