Szép csillagnézős estét!
Egészen kiskorom óta érdekel a csillagászat. Talán ez az egyetlen, amit konkrétan fel tudok idézni kisgyermekkoromból, órákon át tudtam fagyosokodni az éjszakai égboltot figyelve, hullócsillag után kutatva, bár ekkor még nem tudtam, hogy hiába várok december közepén meteorrajt. Ahogy felnőttem, értettem meg igazán, miért is vonz ez a tudományág, elkezdtem tájékozódni ezzel kapcsolatban, egyre többet tudtam meg, nagyon érdekelt a dolog. Rengeteg könyvet és újságot olvastam el ezzel kapcsolatban, de máig nem érzem úgy, hogy tudnék valamit is az univerzumról.
Mert tény, hogy erről eleget nem olvashat az ember. Annak idején Galileo is úgy érezte, hogy utána kell járni annak a geocentrikus világképnek, így ő volt az első, aki távcsövét a világűr felé fordította. Bár akkor nagy port kavartak felfedezései, de azok nélkül nem tartana ott a tudomány, ahol ma. A katolikus egyház nem igazán fogadta be az új hipotéziseket, nyíltan foglalt állást ellenük, ezért nem fejlődött olyan mértékben és gyorsasággal a csillagászat, mint kellett volna. Sok tudósnak kellett visszavonni tanait úgy, ahogy Galileo is tette.
De ma már kicsivel tájékozottabbak vagyunk. Technikai fejlettségünk előrehaladtával egyre mélyebbre áshattuk be magunkat az univerzumunk titkaiba, a földi- és űrteleszkópjaink mellett a rádióteleszkópók és egyéb műszerek is segítenek bennünket a világűr kutatásában. Bár a tudomány és a hit közötti viták lelassították a folyamatot, de az ember rájött végül, hogy a végtelent kutatja. Csak a saját Tejútrendszerünkben milliárdnyi csillag van, és a mi galaxisunk a százezer fényévnyi átmérőjével csupán apróságnak számít a hatalmas kvarázcsoportosulások mellett, amelyek egyik végéből a fény négy milliárd év (!) alatt jut el a másikba.
Végül a Hubble űrteleszkóp tette fel az i-re a pontot: számtalan galaxist talált a messzeségben, amelyen billiónyi csillagot tartalmaznak.
Jogosan teheti fel a kérdést a laikus: vajon egydül vagyunk e? Nagy valőszínűséggel nem. Csak a Tejútrendszerben négy-öt olyan bolygónak kell még lennie, ahol olyan körülmények alakultak ki, amelyek alkalmasak voltak az élet megjelenésére. És a miénk csak egy apró galaxis az univerzum szélén.
De oly felesleges nekünk itt a Földön ezen gondolkodni! A legközelebbi csillagrendszerbe sem ma fogunk eljutni, pedig az "csak" négy fényévnyire van tőlünk. Bár űrtechnológiánk jó ütemben fejlődik, jelenleg még több ezer évünkbe telne elutazni az Androméda-csillagrendszerbe, tehát a legelső csillagközi utazás nem a közeljövőben lesz. Addig pedig marad nekünk a folytonos kutatás vágya, amivel szeretnénk megismerni egyre többet arról a hatalmas világról, amelyben benne élünk, részesei vagyunk, mégis olyan keveset tudunk róla.
