"Soha, egyetlen percre se mondj le arról, amire igazán vágysz. Ne foglalkozz azzal, hogy mennyire lehetetlen, hogy mennyire nem látod az utat, mert azt hiszed, hogy valójában nincs is. Ne törődj a körülményekkel, hajítsd őket magad mögé, ne figyelj rájuk. A te dolgod csak az, hogy tedd azt, amit érzel, és menj a szíved után. Csináld, ha fáj, csináld, ha nem megy, ha akadályokba ütközöl, ha megállás nélkül hibázol, akkor is, ha mindenki kinevet, akkor igazán - hiszen ahol ennyi akadály van, ott valaminek lennie kell. Nincs olyan, hogy valamit nagyon szeretnél, és azért, mert más azt mondja, hogy nem lehet, te elhiszed neki. Csak az van, hogy a legnagyobb természetességgel hiszel magadban, abban, hogy megéri dolgozni érte, mert az út majd kirajzolódik magától - csak meg kell tanulnod hinni ebben..."

 ... azért gondoltam ezt a címet a bejegyzésemnek, hogy egy kis útmutatást adjak azoknak a lányoknak, fiataloknak, akik kicsit kilátástalannak érzik életüket, bátortalanul vágnak bele abba, amit igazából is szeretnének. 

Nem sokan ismerhetik ezt a dalt, de aki igen, annak egy hatalmas taps. Gyerekként mamámmal rengeteg régi filmet néztünk és gyakran dalfesztiválos dalokat hallgattunk a tévében. A dalt egyébként Harangozó Teri énekelte, ami inkább szerelmes dalnak mondható, viszont az első sor azért elgondolkodtatásra ad okot. 


Fontos célokat kitűznünk magunk elé, miket szeretnénk megvalósítani, mire vágyunk és mi az amit előreláthatólag el is tudunk érni. Persze az embernek mindig lesznek olyan álmai, amik talán sosem válnak valóra, de szokták mondani "álmodozni szabad" és ezek nélkül nem is lenne élet az élet, hiszen miközben elképzelünk magunknak akár egy gyönyörű tengerparti házat, addig is boldogok, felszabadultak lehetünk. Nagyon fontos azonban, ha valamit tényleg eltervezzük, szeretnénk, ne féljünk attól, hogy kudarcot vallhatunk, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy elérjük célunkat. Például egy olyan munkahely vagy iskola, amivel büszkén megelégedhetünk, hogy igen! elértem azt, amit szerettem volna. Nem szabad az első kudarc után feladni, mégis ha ezzel kerülünk szemben, át kell gondolnunk azt, hogy miért történhetett, mit kellene vagy kellett volna másképp csinálni, hogy lehet ezen korrigálni.
Egy részletet idéznék egy cikkből, amely talán segít a továbbiakban: 

A VÁGYAK FOKOZZÁK A KREATIVITÁST

Ha csak az agyban zajlanak le vágyaink, akkor is aktiválják a kreativitásért felelős központot. Mindegy, hogy mit tervez, agya azon lesz, hogy megvalósítsa a lezajlott folyamatokat. Agya összeállítja a teljes akcióprogramot. Joggal teheti fel a kérdést, hogy ha ennek ellenére sok mindent nem sikerül megvalósítania, akkor vajon akaratgyenge személyiség e? Erről szó sincs. Gondoljon csak bele, mennyi döntést, elhatározást igényelnek hétköznapjai. És gondoljon bele, hány fontos embernek nem sikerül egészen hétköznapi dolgokat véghezvinni: betartani egy-egy határidőt, lemondani egy-egy pohár borról, beosztani a pénzt, és még 
sorolhatnánk. Az egyetlen gond az lehet, hogy a véghezvitt sikerek öröme helyett állandóan nyomasztja őket a tökéletlenség érzete. Folyton az jár az eszükben, hogyan csinálhatták volna ennél is jobban. Azzal azonban mindenkinek számolnia kell, hogy agyunk "ökonómikusan" működik. Belső "étvágyunk" mindig felül akar kerekedni, mindent be akar kebelezni, és hamis képet továbbít agyunkba. Azt szuggerálja, hogy minél nagyobb az ellenállás, a leküzdendő akadály, annál nagyobb lesz a jutalom. A valóságban viszont minden egészséges szervünk energiatakarékosságra állt be, vagyis nem akarja feleslegesen "túráztatni a motort". Egy hétköznapi példa: a lakást végre fel kellene újítani. De egyetlen normális ember sem örül az ezzel járó káosznak, fáradságnak és költségnek. Mindezek ellenére mégis hozzálát, összecsomagol és fogja az ecsetet. Ha tehát az akaraterő és a vágy egyezik, véghezviszi. Ám ha útközben valami nehézség adódik (például csőtörés, nem várt korhadt gerendák, túlköltekezés stb.), elmegy a kedve az egésztől, talán abba is hagyná, ha nem kellene így is, úgy is elpakolnia a szemetet. Tehát minden fázisban szeme előtt kell, hogy lebegjen a cél, és elengedhetetlen az állhatatosság. (informed.hu) 

Azt gondolom, ebben a rohanó világban néha meg kell állni, leülni, relaxálni, pihenni vagy sétálni. Átgondolni azt, mi történt velünk egy-egy nap során ,milyen kudarcok, örömök értek bennünket, miből tanulhatunk és vonhatjuk le a következtetést. Ha esetleg valami nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, gondolkodjunk el mi lehetett az oka? Vagy ha sikerült? Osszuk meg barátainkkal, rokonainkkal, és elkönyvelhetjük, hogy Igen! Ezt megcsináltam! Sikerült! Ne féljünk nagyot és merészet álmodni, bátorság, kitartás mindennek a kulcsa. Ezután pedig elégedettek lehetünk magunkkal, ami pedig ugye boldoggá is tesz bennünket :) 

Elmesélem egy élményemet: Már talán 10éve, hogy Forma 1 rajongó vagyok. 2009-ben sikerült kijutnunk a Hungaroringre a barátnőmmel, ami egy hatalmas élmény volt mindkettőnknek. 2012-ig minden évben kinn voltunk, hatalmas élményekkel gazdagodtunk. Kedvenc pilótám Kimi Raikkönen és Felipe Massa. Míg tapasztalatlanként kerestük és vártuk őket a szállodánál, de minden este és reggel fáradtan, de annál elszántabban először autógrammra, majd egy fotóra várva álltunk a kordonok mögött. Boldoggá tett, mikor aztán életem első autógrammját megkaphattam, majd pedig pár év után sikerült Massával egy közös kép. Sosem felejtem el, hogy odaállt mellém és átfogta a vállam. Utána talán azt sem tudtam hol vagyok. Egy álmom vált valóra ezzel és nagyon boldog voltam. Azóta sikerült még egy kép, büszke is vagyok rá :)  Sajnos Kimivel nem lett meg ez a közös kép, hiába reménykedtem. De nagyon sokat jelent az, hogy egy álmunk valóra válhatott. 


Legyetek Ti is bizakodóak és ahogy már mondtam, ne féljetek nagyot álmodni! 
Bármi kérdésetek, kérésetek van, esetleg tanácsra van szükségetek: írjatok!!
 Ha szeretnétek, hogy valamilyen témával kapcsolatban írjunk, üzenjetek állandó email címünkre 
 mindiglegyboldog@gmail.com

Szép estét! 
Eszter