Az emberek évezredek óta hordanak maguknál amuletteket, talizmánokat.
Hogy honnan és mikor alakultak ki, pontosan nem lehet tudni, de akár már az ősemberek barlangrajzain is felfedezhetőek a talizmánként szolgáló falfestések.

Bármelyik korban is élt az ember, a talizmánok hatásait mindenki ismerte, és a legtöbben hordtak is maguknál, hisz ki ne szerette volna bevonzani az életébe a szerencsét, bőséget, vagy a szerelmet, vagy épp távol tartani magától a rossz akarókat, az ártalmakat és a betegségeket.
Az első talizmánok még egyszerűen csak kövek, csontok vagy fadarabok voltak, majd mikor már rájöttek hogyan formálhatóak meg ezek az anyagok, meg is munkálták őket.
Egyre több helyen volt szerencsehozó patkó, amit eredetileg a gonosz erők ellen használtak, de a négylevelű lóhere is a rontások ellen volt hatásos, szerencsehozó mivolta talán inkább abban rejlik, hogy szerencsésnek mondhatja magát az aki talál egyet, hiszen ritkán fordul elő..

Az amulett a talizmánhoz hasonlóan lehet egy egyszerű, érdekes színű vagy formájú kő, vagy fadarab, de lehet emberi kézzel készített apró szobor, esetleg ékszer is.
Tulajdonképpen bármi szolgálhat amulettként, ami a gazdája számára fontos jelentőséggel bír, ezért is mondják azt, hogy az amulettek érzelmi alapon működnek.

Legtöbben olyan tárgyat tekintenek amulettnek, amit egy hozzájuk közel álló, szeretett személytől kaptak, hisz ezek a dolgok - még ha az ajándékozója messze is van - segítenek előcsalogatni a rejtett energiatartalékokat.

Még, ha nem is hisszük, napjainkban is - talán még magunknak is - rengeteg ilyen amulett van, hisz gondoljunk csak bele, az érettségizők, vagy valamilyen komoly vizsgára készülő diákok is előszeretettel visznek be magukkal kisebb tárgyakat, amit valamilyen számukra fontos személytől kaptak. Lehet az egy nyaklánc a nagymamától, egy plüssállat a tesótól, egy karkötő a legjobb barátnőtől, stb.... Vagy éppen egy állásinterjúra készülő a párjától kapott gyűrűt vagy fülbevalót veszi fel..
Számtalan amulett létezik, csak az emberektől függ, ki mit hatalmaz fel védelmező, segítő erővel.

Nekem például volt egy négylevelű lóherés nyakláncom, amit a nagymamámtól kaptam. Igaz, hogy nem nemesfémből volt, csak egy egyszerű bizsu, amit egy női magazinhoz csatoltak, de nekem sokat jelentett, az iskolában amikor csak lehetett velem volt a dolgozatoknál, még azután is, hogy eltört és nem lehetett láncra fűzni. Középiskolában pedig,  mikor megbuktam matekból (upsz :$ ) kaptam apától egy pici öntapadós katicát, ő volt velem amikor pótvizsgázni mentem.

Megkérdeztünk még néhány embert, kinek milyen amulettje, kabalája van és miben szokott segíteni neki.

Bea (22): Még általános iskolás koromban kaptam az unokatestvéremtől egy teknőst, amit sokáig vittem magammal, mondván szerencsét hoz.
Ez később eltört, aztán kaptam tőle egy másikat (a második is bő 10 éve van meg), az legutóbb az angol nyelvvizsgán volt velem.
(egyébként azóta emiatt tőle is és mások miatt is folyamatosan kapok teknősös tárgyakat)

Eszter (19): Nekem egy gitárpengetőm van, nem gitározok, de ez régebben megtetszett és megvettem magamnak, azóta is mindig velem van. Sokat segített eddig, de legjobban, amikor egy külföldi egyetemre jelentkeztem. Azóta még jobban a szívemhez nőtt, és velem van minden vizsgán.


Barbara (22): Van kabalám, egy fonalbaba fa festett fejjel.
A nagymamámtól kaptam nem sokkal mielőtt meghalt, úgy kb 15 éve. Mikor kórházban volt, az egyik szobatársától vette/kapta, ő készítette őket kézzel.
Nem szoktam mindenféle „eseményekre” magammal hurcolni, csak az igazán jelentősekre. Középiskolai felvételi, érettségi, államvizsga és nyelvvizsga az amikor velem volt… és eddig mindig szerencsét hozott ezekben a dolgokban!

Bianka (17): Nekem egy pulcsim van, amit mindig matekdolgozat napokra vettem csak fel. 13-as számú, DREAMSTRIKER felirattal. Mindig bejött.

Mariann (54): A napom eleve halálra van ítélve, ha fülbevaló nélkül megyek el itthonról, ezek az idő múlásával változnak, de ha elveszítettem egy kedvenc bizsut, vagy tönkrement, akkor nagyon rosszul éreztem magam egy ideig, de kerestem másikat helyette. Ha rossz napom van, akkor megjegyzem melyik ruha, fülbevaló, stb... volt rajtam, és képes vagyok többet nem felvenni.
Tollmániás vagyok ebben a digitális világban, most van egy kedvenc bordó tollam, amit egy néger apukától kaptam, nulla angol tudással, kézzel-lábbal mutogattam neki, aztán kedvesen ezt adta, azóta a táskámban van...
De vizsgaidőszakaimban egy bizonyos tollal írtam, főleg, ha jól sikerült, akkor egész évben ragaszkodtam hozzá...

Klári (27): Én a gyűrűim nélkül nem megyek sehova, mindig rajtam vannak.
Mind a kettő gyűrűt a bátyámtól kaptam, az egyiket a nyolcadikos -, a másikat pedig a gimis ballagásomra. Sokat jelentenek és ragaszkodom hozzájuk.
Annak idején pedig, ha vizsgázni mentem, vagy ha állásinterjúm volt, akkor a kedvenc bugyimat vettem fel.

Petra (19): Nekem több is van, az egyik egy orosz kulcstartó figura, amit egy nagyon jó barátomtól kaptam a nyelvvizsgára kabalának és azóta is állandó útitársam. A másik a ballagásomra kapott ezüst kereszt, sosem megyek sehova nélküle, csak este és fürdéskor veszem le. A családom jelképezi, mert a felmenőim között sok mélyen vallásos és egyházi személy is akadt, így magam mellett érzem őket és ez felbátorít, hogy megtegyek dolgokat, valamint segít átlendülni az akadályokon. Csak megfogom a medálom és többé nincs lehetetlen.

Mónika: Nekem van egy két baglyot ábrázoló barna kis szobrom, azt cipelem mindig magammal, ha valami fontos helyre kell mennem, pl. vizsga, állásinterjú, stb. Ha nincs nálam akkor halálra van ítélve az egész, mert az tuti, hogy nem sikerül. De régen a tanulásban is sokat segítettek, elég volt kiraknom az asztalra és úgy éreztem, hogy minden sokkal jobban megy.

Mindenki mást és mást tart az amulettjének,  ki ennek, ki annak tulajdonít segítő erőt. Mindegy is milyen tárgy van a segítségünkre, a lényeg, hogy hinni kell benne.
Nektek is biztosan van valamilyen amulettetek, még ha eddig nem is így tekintettetek rá. Keressétek elő, tartsátok magatoknál vagy a közeletekben és ha hisztek benne, biztosan segíteni fog a nehezebb időkben.